Menü
OM azonosító: 202728/018
6800 Hódmezővásárhely, Árpád utca 8.
Menü
Mezőgazdasági képzés kezdete
1896-tól a 17. életévüket betöltött ifjak mezőgazdasági szakképzésben is részesülhettek a Vásárhelyen akkor megnyíló alsófokú földműves iskolában. Az intézmény célkitűzése az volt, hogy a “vidék kisebb birtokainak tulajdonosai az ilyen birtokoknak okszerű kezelésére megtaníttassanak”. Az elméleti tantárgyak között a “magyar nyelvtan”-on , “helyesírás”-on és számtanon túl szerepelt még a szakképzéshez elengedhetetlenül szükséges “földrajz”, “természettudományi alapismeretek”, “növénytermesztéstan”, “állattan és egészségtan”, “kisgazdaság tervezése, kezelése”, “elszámolás”, “kárbecslés”, “kertészet és szőlőműveléstan”, “gazdasági építkezések ismertetése”. Ezek gyakorlati alkalmazására a tangazdaságban, a Kutasi úton nyílott lehetőség. (Hódmezővásárhely története II/2. Hódmezővásárhely, 1993. 758.old.)
(H. 1861. június 16. – H. 1938. augusztus 23.) Mintagazda, közéleti személyiség. Pusztai kisbirtokos családból született. Szüleitől mindössze 11 kataszteri hold gyenge, szikes földet örökölt, csupaszon, tanya nélkül. Birtokát élete végére ötszörösére növelte, négy tanyát épített, hengermalmot, pálinkafőzőt létesített, önműveléssel jelentős tudást szerzett, mintegy 500 kötetes könyvtárat gyűjtött. Az 1890-es években kezdődött közéleti tevékenységével még többet használt azonban osztályosainak, környezetének, a vásárhelyi parasztságnak. Belterjes gazdálkodással, tervszerű, jól szervezett gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel mintagazdaságot teremtett az 1890-es években vásárolt homokos földű pósahalmi birtokán, mely mintaképe, segítője lett a környék kisgazdáinak. 1893-ban megalapította a Pusztakutasi Olvasókört. A törvényhatósági bizottság tagjaként a Gazdasági Egyesület alelnökeként mindent megtett a kutasi határ fejlődéséért, önállósodásáért; tulajdonképpen őt tekinthetjük a mai Székkutas község alapítójának. Fogyasztási, értékesítési szövetkezetet alapított (Hangya 1903), kiharcolta a várostól az alakuló település számára az állandó közigazgatási kirendeltséget (1928), orvost, a piactartás jogát, az államtól posta, vasútállomás, rakodó létesítését. Kezdeményezésére, közreműködésével villanyvilágítás, gyógyszertár, új iskola, templomok (1925) tették könnyebbé itt az életet. 1935-ben Simándi Béla tanyai tanítóval megszervezte a népi íróknak a parasztsorssal ismerkedő vásárhelykutasi találkozóját. A sajátjaként vállalt közösségi ügyekért a sajtóban is szót emelt, de megírta például a régi Puszta krónikáját is. Tevékenysége országos visszhangot váltott ki. Foglalkozott vele a Magyarság című lap 1934-es évkönyve, szerepel Féja Géza híres szociográfiájában, a Viharsarokban. Németh László Égető Eszterében az öreg Gyevi alakjában ismerhetjük föl. Némelyek szerint Németh László Iskola Kakaskúton című utópiájának is az ő pósahalmi magániskolája a mintaképe.
Irod.: Tárkány Szűcs Ernő: Gregus Máté, a történetíró. Tiszamenti Kalendárium, Szeged, 1948. Féja Géza: Vásárhely-Kutas. Viharsarok, Bp., 240-241. p. Bakk Elekné Takács Sára: Hazulról haza, Székelyudvarhely, 1997. VV.1991. ápr.12.3.p. K.F
(Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon)Féja Géza: Vásárhelykutas
Hódmezővásárhely tanyavilágának Kutas a központja, az orosházi határ tőszomszédságában, Kutasnak a Gregus(s)- birtok a csodája s legkülönb eredménye. Idősb Gregus(s) Máté majdnem félszázaddal megelőzte korát., az alföldi homokon megalapította a gyümölcsös parasztbirtokot. Tizenhat hold kopasz, pusztai földet, legelőparcellát örökölt negyven esztendeje. Ballang, királydinnye, pitypang és búzavirág termett rajta. Egy malmot és három tanyát épített azóta, egyik itt fekszik az állomás közelében , s fia, az ifjabb Máté vezeti. 47 hold földje van a tanyának, tíz hold belőle dróttal kerített epreserdő, baromfit tenyésztenek benne. Az eper egész nyáron keresztül táplálja a nemesített parlagi fehér baromfit. A gazda arra is gondolt, hogy egységes baromfit tenyésszenek az egész környéken, s 20 tojást adott bárkinek, aki hajlandó volt ennek fejében három darab jércét visszaszolgáltatni. A terület többi része, 37 hold, végig gyümölcsös. Őszibarackerdő, almaerdő, gyönyörű jeruzsálemi szilvák, cseresznye, nemesített meggy. 60 000 darab facsemetéje van. 40 000 darab eladásra kész. Negyvenöt fajta rózsájuk is van, kétezer anyatővel. A gazdasági udvaron szeszfőzdét rendeztek be, a birtok és a szeszfőzde évente átlag háromezer pengő adójövedelmet ád az államnak, s a községnek. Két munkáscsaládnak ad egész évi kenyeret, ezenkívül 18- 20 napszámost foglalkoztat ez a kisbirtok 100- 100 napon keresztül.Idősb Gregus(s) Máténak négy gyermeke s tizenegy unokája van. A népes család szelleme, lelkivilága merőben különbözik a tanyai gazdáktól. Jártam érettségizett, sőt: egyetemről visszaszakadt gazdáknál, ám a csupán elemi iskolát végzett gyümölcskertészek lelkivilága mélyebb, tisztultabb, kultúrájuk komolyabb, gyökeresebb, mert a magyar agrárlélek, agráréletforma alakult át bennük. Ezeket az embereket növények, virágok, s gyümölcsfák nevelték. Szelídség, finomság és bizonyos átszellemültség honol házukban s a családi életnek egészen különös melegsége.A Gregus(s)- tanya nevelőmunkája fölbecsülhetetlen. Némelyik napon öt- hat szekér fordul be a tanyára tanulni vágyó parasztokkal.Ez a kis gyümölcserdő minden iskolával felér. Kutas amúgy is éppen olyan tanyai kultúrvidék, mint Orosháza tanyavilága.” (Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán, Békéscsaba, 1975. 137.old.)
Plohn József fotói Gregus Máté idejéből
Fotók Gregus család életéből
Alföldi ASzC Gregus Máté Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola
OM azonosító: 202 728
Copyright © 2019 Alföldi ASzC Gregus Máté Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola – Készítette: Hernyák Gábor e.v. – WordPress & Elementor Pro