Alföldi ASzC Gregus Máté Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola

OM azonosító: 202728/018

6800 Hódmezővásárhely, Árpád utca 8.

Határtalanul! 2022

2020 áprilisában nyújtottuk be Határtalanul!- múltunk és jelenünk közös útjain elnevezésű pályázatunkat. A koronavírussal veszélyeztetett időszak miatt a program megvalósulási szakasza 2022 áprilisában és májusában érkezett el.

2022. április 25-29. között partneriskolánk, a Topolyai Mezőgazdasági Iskola tanulóit és kísérő tanárait láttuk vendégül. A 25 fős csoporttal és iskolánk tanulóival együtt érdekes és tanulságos programokon vehettünk részt.
A programok a szakmához (szűkebben a mezőgazdasághoz, tágabban a természethez) és közös múltunkhoz egyaránt kötődtek.
Jó hangulatú programindító beszélgetés, tájékoztató után mindenki várakozással tekintett az előttünk álló napokra.
Szakmai ismereteink bővülhettek pl. a Röszkei Paprikamúzeum bemutatótermében, ahol a feldolgozás rejtelmeibe is bepillanthattunk.
Nagyon tanulságos volt az egésznapos budapesti kirándulás. A nap első részét a Szakma Sztár Fesztiválon töltöttük, ahol a mezőgazdaság különböző ágazatait fedezhettük fel.

Délután kulturális örökségünk útjain megnéztük a Hősök terét, felidéztük történelmünk kiemelkedő személyiségeit. Beléphettünk a Magyar Zene Háza lélegzetelállító közös tereibe. Csodálhattuk a Halászbástyát és környékének építészeti remekműveit.

A következő napokon a természetközeliség kapott hangsúlyt pl. a Szarvasi Arborétum látogatásakor, ahol közös versengésen is összemérhettük tudásunkat, egymást segítve.
Másnap várakozással tekintettünk a hallomásból már ismert mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok meglátogatására. A szakadó eső sem szegte kedvünket, hiszen érezhettük a hely szellemiségét, a gondoskodást; csodálhattuk a gyönyörű lovakat, a mindössze 4 órája született kiscsikót.
Kirándultunk Szegedre, rendhagyó közlekedési eszközzel; ez közkívánatra történt, hiszen a tram-train járatairól már a legtöbben hallottak.
Az együtt töltött napok alatt személyes ismeretségek is kötődtek, így a tanulók többsége már előre várta az újabb találkozást.

A második szakaszra május 23-27. között került sor.
A topolyai iskola szeretettel, megható vendéglátással fogadta 25 fős csoportunkat. Az iskola széleskörű, filmmel is alátámasztott bemutatása után időztünk a tangazdaságban, ahol láthattuk az aktuális munkálatokat. Megnéztük a szarvasmarhák istállóit, a sertésólakat, a zöldellő gyümölcsfákat.

A következő napon mindenki kíváncsian várta a bajsai jégvédelmi állomás bemutatását. A meteorológus némi büszkeséggel mesélt nekünk a radarállomásról, az automatizált jégelhárító rakétákról.
Délután Feketicsen jártunk, a híres Horkai-meggyészetben ismerkedhettünk a meggyfeldolgozás rejtelmeivel. Ezután meglátogattuk a régió egyik leghíresebb lovászatát, a Cékus lovászatot, ahol a lógondozás szépségeit, de a nehézségeket is feltárták előttünk; tették mindezt nagyon szívélyes vendéglátás mellett.

Szerda reggel a vidék legnagyobb tejtermelőjéhez indultunk. A Vojcsena-tehenészet állatállománya, a tisztaság, az elkötelezettség szívmelengető volt.
Külön érdekesség, hogy mindhárom helyszín szívélyes vezetője a Mezőgazdasági Iskola egykori tanulója volt. A személyes kapcsolatok, a szép emlékek az idő múltával is megmaradtak.
Ezen a napon tekintettük meg Topolya néhány kulturális nevezetességét, a Sarlós boldogasszony neogótikus templomot és az ortodox templomot – Tibi bácsi rendhagyó és magával ragadó történelmi és művészettörténeti előadása kíséretében.

Délutáni felfrissülésre is volt lehetőség a Zobnatica mesterséges tó hűs vizében. Majd Bácskossuthfalván megnéztük az I. világháborús emlékművet és a Mikszáth-regényből ismert, Noszty Feri életéhez kapcsolódó, helyszíneket.
Csütörtökön az Újvidéki Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállítás megtekintése is hasznos volt. Itt leginkább a gépek, a mezőgazdaság iránt érdeklődők találkozhattak újdonságokkal. Délután Péterváradra mentünk, a vár kanyargós alagútjain járva felelevenítettük a történelmi eseményeket, amelyek a török hódoltság végét hozták magukkal.

Érdekes volt állni a Duna-parton, elgondolni, hogy néhány héttel korábban máshonnan (Budáról) néztük ugyanezt a méltóságos folyót.
Még néhány kilométer, és meg is érkeztünk Karlócára, ahol a Béke-kápolnában emlékeztünk az 1699-es karlócai békére
Az esti búcsúvacsora jó lehetőség volt a program zárására; a könnyes-mosolygós elköszönésre.
Pénteken egy rövid topolyai városnézés után elköszöntünk kedves kísérőinktől, a topolyai iskola két lelkes, elhivatott tanárától, és hazaindultunk.
Itthon a következő munkanapon összegeztük a program célját, újra felidéztük a legérdekesebb és a legszebb pillanatokat. Mindenki úgy érezte, hogy az együtt töltött idő, a sok élmény, vendéglátóink figyelmessége, kedvessége maradandó emlékként velünk marad a jövőben is.

2022. június 23.